|
Bay Zoltán (Gyulavári, 1900. július 24. – Washington D.C., 1992. október 4.): magyar fizikus, az MTA tagja. Nevéhez fűződik a magyar Holdradar-kísérlet, az elektronsokszorozó és a fényre alapozott méterdefiníció. Élete és munkássága
Az iskolás évek
Elemi iskoláit a szülőfalujában végezte, majd Debrecenbe került, ahol a Református Kollégiumban folytatta tanulmányait. Itt ismerkedett meg Szabó Lőrinccel, Gulyás Pállal, s a 20. század nagy irodalmi egyéniségeivel, Illyés Gyulával, Németh Lászlóval, Zilahy Lajossal. Bayra nagy hatással volt a művészet, és sokáig nem tudott dönteni, hogy a természet- vagy a társadalomtudományokat válassza-e élethivatásul. Eötvös Loránd volt a „döntőbíró”, mikor megismerkedett e remek fizikus munkásságával. A gimnázium után Budapestre került, a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett diplomát. Egyetemi évei alatt végig tagja volt az Eötvös-kollégiumnak, amely a tehetséges fiatalok képzésének adott otthont. Egyetemi tanulmányainak befejezése után az Elméleti Fizika Intézetbe került oktatóként. 1926-ban a legmagasabb kitüntetéssel szerezte meg a doktori fokozatát fizikából. Disszertációja az átlátszó közegek magnetooptikájának molekuláris elméletéről szólt, mellyel Bay csatlakozott a fizika új fejlődési irányához, az atomfizikához. A sorsdöntő berlini évek
Bay tanulmányai befejezése után négy évet töltött Berlinben a Collegium Hungaricum és a Notgemeinschaft der Deutschen Wissenschaften ösztöndíjával. A német főváros ebben az időben érte fénykorát, ugyanis nem kisebb fizikusok dolgoztak itt, mint Planck, Einstein, Schrödinger, Laue. Itt tartózkodása alatt kutatómunkát folytatott a Physikalisch-Technische Reichsanhaltsban, ahol a hidrogénmolekula folytonos színképén alapuló, új, nagyenergiájú ultraibolya fényforrást fejlesztett ki. A Berlini Egyetem szobra a szegedi Pantheonban (Tóth Sándor alkotása) 1927–30 között a berlini egyetem Fizikai-Kémiai Intézetében dolgozott Bodenstein mellett. Itt végzett kísérletével bizonyította be először spektroszkópiai úton, hogy az aktív nitrogéngáz szabad nitrogénatomokat tartalmaz. Az eredmények elismeréseként Bayt kinevezték a Szegedi Egyetem Elméleti Fizika Tanszékének oktatójává. Oktatói tevékenységén kívül a nagyfeszültségű gázkisülésekkel foglalkozott. Nemcsak oktatott, kísérletezett, hanem Laue berlini vitaüléseinek mintájára rendszeres fórumokat szervezett az elméleti és kísérleti fizika aktuális problémáiról. A gázkisülések vizsgálata után az elemi részecskék számlálása felé fordult figyelme. Míg Szegeden tevékenykedett, barátságot kötött Riesz Frigyessel, Haar Alfréddal, s nem utolsósorban Szent-Györgyi Alberttel. Bay Zoltán családjával „Világsztár” születik
1936-ban a kutatómunkát Budapesten a Tungsram Laboratóriumban és a Budapesti Műszaki Egyetemen folytatta. E labornak a többivel ellentétben rendkívüli előnyei voltak. Az anyagiakra nem lehetett panasz, se a jól képzett gárdára. Bay számos találmányára kapott szabadalmat, mint: ▪ nagyfeszültségű gázcsövek ▪ fénycsövek és elektroncsövek kifejlesztése ▪ elektrolumineszcenciára vonatkozó szabadalom ▪ rádió-vevőkészülékek áramköreinek kifejlesztése ▪ deciméteres rádióhullámú technika 1938-ban megszervezte a BME-n az Atomfizika tanszéket a Tungsram támogatásával. Emellett folytatta kísérletsorozatát, amelynek eredménye az elektronsokszorozás elvén alapuló részecskeszámláló első radarkapcsolat létrehozása a Holddal. 1946 és 1948 között tudományos munkásságának elismeréséül megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia Matematikai és Természettudományi Osztálya elnökének. A radarcsillagászat születése
A csillagászat iránt gyermekkorától érdeklődött; később visszaemlékezett arra, hogy 10 évesen láthatta a Halley-üstököst. Egyetemi évei alatt távcsövet épített, megfigyelhette a Jupiter holdjait, megismerte a csillagképeket és a Hold tájait. Így nem is csoda, hogy mikor megismerte a mikrohullámú radartechnikát, rögtön az ötlött a fejébe, e technikával ki lehet jutni az űrből, és el lehet érni a Holdat. Kidolgozott egy elvi megoldást, amitől nem tért el a nehézségek ellenére sem, s végül 1946. február 6-án kijelenthették, hogy „megradarozták” a Holdat. Habár már egy hónappal előtte az Amerikai Egyesült Államokban hasonló eredményre jutottak, ez nem csökkenti Bay és társai érdemeit, elvégre ők a háborús időkben, az amerikaiakénál nehezebb körülmények között végezték kísérleteiket, s szűkösebb anyagi keret állt rendelkezésükre is. A radarcsillagászat történetírói Bayt e tudományág „szülőatyjának ” tartják és nevezik. Tudományos tevékenysége az Egyesült Államokban
1948-ban elfogadta a George Washington Egyetem meghívását, és az ottani egyetemen a kísérleti fizika professzora lett. Hamarosan a gyorskoincidencia-kísérletekkel kezdett foglalkozni, továbbá Szentgyörgyi Albert mellett biofizikai problémákat is kutatott. Szentgyörgyi professzorral A George Washington egyetem
Bay Zoltán egyesült államokbeli kutatói tevékenységének legfontosabb mérföldköve kétségkívül a Nemzeti Szabványügyi Hivatal volt, ahol a fizikatudományok más területein folytatta tanulmányait. 1955-től 1972-ig dolgozott itt. Mikor a lézer bevonult a kísérleti fizikába, ő is érdeklődéssel fordult feléje. A fénysebesség mérésének új lehetőségét látta ezen eszközben. S ez lett a méréstan új mérföldköve is. Publikációiban kitartóan harcolt a fénysebességen alapuló egységes idő-hosszúság standard bevezetéséért. Bay maga is megjegyezte, hogy eddigi pályafutása során soha nem ütközött ekkora ellenállásba, mint a standardizálási rendszer kapcsán. Holdradar-kísérlet
Bay vezette azt a csoportot, melynek sikerült radarvisszhangot észlelnie a Holdról. Ugyan nagyjából egyidőben ez az Egyesült Államokban is megtörtént, ott viszont sokkal komolyabb költségvetéssel és műszerekkel. A Bay-csoportnak szüksége volt több visszhang jelének összegzésére ahhoz, hogy a zajból kiemelkedjen a jel. Ezt a módszert ő alkotta meg, azóta gyakran alkalmazott módszer, segítségével bolygókról is sikerült radarvisszhangot kapni. Az ezzel elvégezhető távolságmérések sokat pontosították ismeretünket a Naprendszerbeli távolságokról (Lásd csillagászati egység). A kísérletet többször újra kellett kezdeni a háború miatt, mégis 1946. február 6-án siker koronázta. A kísérletben részt vettek: Papp György, Simonyi Károly, Pócza Jenő, Bodó Zalán, Csiki Jenő, Tary László, Takács Lajos, Horváth Tibor és ifj. Bay Zoltán, az idősebb unokatestvére. A fénysebességen alapuló méter
Ő javasolta 1965-ben, hogy a távolságegységet, a métert alapozzuk a pontosabban mérhető időegységre és a fénysebességre. Szakirodalmi kutatásokat végzett a fénysebesség állandóságával kapcsolatban. 1983-ban A Súlyok és Mértékegységek Nemzetközi Konferenciája Párizsban tartotta 17.-ik ülését, ahol elfogadták az egységes rendszert és megállapították: A méter a fény által a vákuumban a másodperc 1/299792456-od része alatt megtett út hossza. Az elismerés évtizede
A 70-es években sorra érik a kitüntetések a világ nagy egyetemein. A Magyar Tudományos Akadémia és az Eötvös Loránd Fizikai Társulat is tiszteletbeli taggá nyilvánította. 1981 májusában tartotta székfoglalóit, melyek a radarcsillagászatról, a speciális relativitáselméletről és a fénysebesség állandóságáról szóltak. 1990-ben, 90. születésnapján Gyula város tiszteletbeli polgárává választották, s átvehette a Magyar Köztársaság Rubinokkal Ékesített Zászlórendjét. 1992. október 4-én Washingtonban hunyt el. Végakarata szerint hamvait hazaszállították, és szülőföldjén, Gyulaváriban temették el 1993. április 10-én. Emlékezete
1996. szeptember 9-én került sor Bay Zoltán szobrának avatására. Munkásságáról megemlékezett Nagy Károly, a Magyar Tudományos Akadémia Fizikai Tudományok Osztályának elnöke, Csapody Miklós, a Tungsram Rt. alelnök igazgatója és Mészáros Rezső, a József Attila Tudományegyetem rektora. Bay Zoltán szobra megtekinthető Szegeden, a Panteonban (Dóm tér) sok más híres magyar kutató szobrával együtt. Budapest IV. kerületében, Újpesten, a Görgey utcában mellszobor őrzi az emlékét. Jeruzsálemben, az Igazak Kertjében olajfa őrzi az emlékét, mert – a Tungsram műszaki igazgatójaként – 1944 nyarán 13 zsidó származású mérnököt mentett meg. 2000-ben a a világhírű tudós születésének centenáriuma alkalmából a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében tartott ünnepség keretében özvegye a Jad Vasem (Világ Igaza) kitüntetést vette át. A kitüntetéssel járó érem és oklevél a Magyar Nemzeti Múzeum 2001. augusztus 31-én Magyarok, akik a XX. századot csinálták címmel megnyitott állandó kiállításán került bemutatásra, s azóta is ott látható. Forrás
▪ Bay Zoltán pályája és példája dokumentumokban. Gyűjt., vál., szerk. Nagy Ferenc. Budapest : Better - OMIKK - Püski, 1993. 135 o. ▪ Simonyi Károly: A fizika kultúrtörténete |
Home 
