Bay Zoltán élete és munkássága röviden

Bay Zoltán 1900. július 24-én született Gyulaváriban, ami napjainkban közigazgatásilag Gyulához tartozik. Mondhatjuk, hogy együtt született azzal a XX. századdal, amelyet majdnem végig is élt, hiszen 1992. október 4-én halt meg Washingtonban, 93. évében. Végső akaratának megfelelően 1993. április 10-én, a gyulavári temetőben, a családi sírbolt lett hamvai végső nyughelye. Születésekor Gyulavári Magyarország közepe táján helyezkedett el, ma pedig sírhelyétől pár száz méterre húzódik az ország határa.
11 évesen elvesztette Édesapját, és ekkor a debreceni Református Kollégiumba került. Itt érettségizett, és ezt követően – annak ellenére, hogy úgy a zene, mint az irodalom terén is nagy tehetségnek tartották - a Pázmány Péter Tudományegyetemre iratkozott be, mert Eötvös Lorándtól szeretett volna fizikát tanulni. Eötvös Loránd azonban időközben meghalt, és így nem találkozhattak. Bár Eötvös Lorándnak nem lehetett tanítványa, mégis úgy tartják, hogy Bay Zoltán lett Eötvös munkásságának XX. századi folytatója.

Mint tanárjelölt, a Trefort utcai mintagimnáziumban tanította többek között Teller Edét és Kürti Miklóst is fizikára. A tanári diploma megszerzése után az Elméleti Fizika Intézetben lett tanársegéd, majd következtek a berlini évek. A 4 év alatt, amit Berlinben töltött, olyan tudósokkal ismerkedett meg, mint Einstein, Planck, Schrödinger, Heisenberg, Wigner, Szilárd, Neumann és sokan mások, akik közül többel szoros barátságot kötött, akikkel együtt  „átírták a XX. századot.”

Klebelsberg Kunó oktatási miniszter Berlinbe utazott azért, hogy hazahozza a magyar tudósokat. Neki köszönhető, hogy a szegedi egyetemre került Szent-Györgyi Albert és Bay Zoltán. A két tudós Szegeden, 1930-ban, életre szóló barátságot kötött. Bay Zoltán Szegeden az Elméleti Fizikai Intézet professzora lett.

Szegedről 1936-ban, elfogadva a meghívást, Bay Zoltán Budapestre ment, és az Egyesült Izzó kutatólaboratóriumának igazgatója lett. 1938-ban javaslatára a Műegyetemen létrehozták az Atomfizika Tanszéket, amelynek első professzora lett.
1938-ban lett az MTA levelező tagja, majd 1945-ben rendes tagja. 1946 és 1948 között az MTA Matematikai és Természettudományi Osztályának elnöke.

Itthon, a már említett külföldi tudósok és Szent-Györgyi Albert mellett olyan személyekkel került barátságba, mint Kodály Zoltán, Móricz Zsigmond, Illyés Gyula, Szabó Lőrinc, Németh László, Zilahi Lajos, Kodolányi János, Gulyás Pál és még hosszan sorolhatnánk a neveket.

1948-ban az ellene felhozott vádak miatt nem lehetett itthon biztonságban, ezért az Egyesült Államokba emigrált. Itt a George Washington Egyetem professzoraként dolgozott. 1955-ben az USA Méréstudományi Intézete, a National Bureau of Standards osztályvezetője lett, és itt dolgozott 1972-ig, amikor nyugdíjba vonult. A tudományos munkát azonban töretlenül folytatta, aminek eredményességét fémjelzi a Boyden-díj, amit 1980-ban ítéltek neki és munkatársának, J.A. White-nak. Ennek értékét bizonyítja, hogy ezt a nemzetközi díjat, amit 1859-ben alapítottak, addig csak háromszor osztották ki, így Bay Zoltán negyedikként kapta meg.

Rengeteg olyan tudományos eredménye volt, aminek nemzetközi visszhangja lett. Ezek felsorolása hosszú lenne, ezért itt csak hármat említünk meg, amelyek sokak szerint egyenként Nobel-díjat érdemeltek volna, de vagy a háború, vagy más „divatosabb” kutatások miatt ezt a díjat nem kapta meg.

Nevéhez fűződik az elektronsokszorozó megalkotása, majd továbbfejlesztése. Ez ma is az atomfizikai kutatások nélkülözhetetlen eszköze modernizált formájában. A washingtoni Természettudományi Múzeumban (Smithsonian Institute) azoknak a tárgyaknak a kiállítását láthatjuk, amelyek a legnagyobb hatással voltak az emberiség fejlődésére. Mindössze két magyar vonatkozású eszköz van itt kiállítva, méghozzá egymás mellett: Eötvös Loránd torziós ingájának egy példánya és Bay Zoltán még Budapesten készített két elektronsokszorozója.

1946. február 6-án Budapestről az általa feltalált jelösszegzési módszerrel radarvisszhangot észlelt a Holdról. Bár az amerikai John H. DeWitt ebben pár héttel megelőzte, de ő direkt módon fogta a visszaverődött jelet, mert komoly katonai berendezést használhatott. Nemzetközileg is elismerték a két kísérlet egymástól való függetlenségét, de a Bay Zoltán által végzett volt a jelentősebb, mert jelösszegzési módszerével megteremtette a radarcsillagászat alapvető észlelési módszerét.
Bay Zoltán kísérlete tudományos szempontból sokkal nagyobb jelentőségű volt. Az ő kísérletét tartják az űrkutatás aktív korszaka kezdetének az emberiség történetében. Bay Zoltánt pedig a radarcsillagászat atyjaként tartja számon a világ.

Harmadik kiemelkedő eredménye az új méter definíció bevezetése, az úgynevezett „fényreszabott” méter. Már 1965-ben javasolta egy új méter definíció bevezetését, de olyan komoly kísérleti alátámasztások kellettek hozzá, amelyek megoldását reménytelennek tartották. Bay Zoltán a kísérleti igazolásokat megtette, és így, 18 évi kemény munka és érvelés eredményeként, 1983 októberében a Nemzetközi Mértékügyi Konferencia elfogadta az új méter definíciót. Ma ezt tanítják szerte a világon, minden iskolában.

Kétségtelen, hogy Bay Zoltán nemzetközi mércével mérve, városunk legnagyobb szülötte. 1996-ban holdradar kísérletének 50. évfordulóján az MTA kilenc tagja, számos egyetemi tanár és közéleti személy tartott melegszívű és megható előadást, Bay Zoltán munkásságára és emberségére vonatkozó utalásokkal, Gyula város Polgármesteri Hivatalának dísztermében. Az ünnepségen megjelent Göncz Árpád köztársasági elnök is, aki személyes emlékeit mondta el Bay Zoltánnal kapcsolatban.
A nevét viselő Bay Zoltán Informatikai Szakközépiskola és Kollégiumot Sólyom László köztársasági elnök úr tisztelte meg látogatásával, 2007-ben. 

Egyéni kezdeményezésre – hosszú viták után – sikerült elérni, hogy 1989-ben Gyula díszpolgárává válasszák, majd még életében, 1991. október 26-án, szülőhelyén emléktáblát avassanak. Temetése napján emlékoszlopot avattak a gyulavári református templomkertben.
Mikor lesz azonban szobra, mikor rendezhető be a Bay Zoltán Emlékmúzeum, és hol?
Mikor lesz méltó helye annak a nevét viselő középiskolának, amelyre a halálos ágyán kapott ígéretet, aminek tudatában halt meg?

Ezek megválaszolásra váró kérdések! Emléke több megbecsülést érdemelne!
/Márki-Zay Lajos/