Lassan már négy éve annak, hogy a Bay Zoltán Informatikai Szakközépiskola és Kollégium úgy döntött, hogy Sun Ray ultravékony kliensekkel szereli fel a teljes intézményt. Ezzel az oktatásban egy feledésbe merült, de újra az előtérbe törő irányvonalat képviselünk, mely nem követi a többi szakközépiskola elképzelését, vagyis a jól bevált PC-s megoldások alkalmazása helyett vállaltuk az ismeretlen utat.
Honlapunk többi cikke egyértelműen mutatja, hogy az iskola profilja jelenleg OKJ-s képzések köré szerveződik. Ez a jövőben természetesen változhat, és a rendszer felépítése remélhetőleg könnyedén adaptálható lesz a felmerülő szélsőséges körülményekhez. (Gondoljunk csak arra, hogy a legtöbb iskolában a Vista bevezetése mekkora probléma. Ez nálunk a három éve vásárolt eszközeink esetében sem jelent problémát.)
Célunk az volt a rendszer felépítésénél, hogy a lehető legnagyobb mértékben támogassuk a mindennapi oktatást; továbbá a tanárok által bemutathatók, a diákok által pedig elsajátíthatók legyenek az adott szakma hétköznapi munkavégzése során felmerülő gyakorlati feladatok. Célkitűéseink megvalósításai remélhetőleg a jövőben tovább folytatódnak.
Az informatika oktatással kapcsolatban egyre nagyobb prioritást kapnak a szabad szoftverek, ezért igyekszünk egyre több nyílt-forráskódú programot alkalmazni.
Jelen cikk célja, hogy bemutassuk az egyik szakunk (rendszerinformatikus szak) tanítása során már két éve használt rendszert.
Megnyugtató, hogy a nagy hardver és szoftvergyártó vállalatoknál az elmúlt két évben hasonló elven működő, integrált megoldások láttak napvilágot, ez azt jelenti, hogy elképzeléseink nem rossz irányba mutatnak. ElőtörténetMég az „őskorban” minden termünkben PC-k voltak, egy teremben vagy háromféle. A rendszerinformatika gyakorlati képzésére egy kijelölt tanterem. Ha az egyik órán egy diák egy gépet „leépített”, akkor a következő órákon nem tudott érdemben dolgozni, ráadásul egy diákhoz egy adminisztrálható gép tartozott. Ennek vége. Minden diák rendelkezhet több egymástól független adminisztrálható géppel, anélkül, hogy egymás munkáját befolyásolnák. Így összetettebb a valóságot jobban tükröző feladatokkal, problémákkal és természetesen megoldásokkal találkozhatnak.
Logikai topológiaA rendszerinformatikus képzéshez tartozó hálózat az alábbi logikai topológián látható:
A vékonykliensek egy dedikált, kapcsolt hálózatban helyezkednek el, és így érik el a Solaris környezetben futó Sun Ray szervert (sunsol). A kliensek kapcsolódása után a Solaris-on kialakul egy X munkafolyamat, amiben mindenféle autentikációs folyamat nélkül megjelenik egy menü, ahol 5 rendszer választható. A menü az iskolánkban készült C nyelven írt program. A menü itt látható: 
(Az itt látható kép nem egy kliensről készült fénykép, hanem az egyik diákunk Kónya László munkája. A menünél alkalmazott képeket Stelkovics Zsolt készítette.
Továbbá a CentOS menü segítségével Solaris rendszer érhető el.)
A diákok három szerver közül választhatnak. A három szerver a menüben: vmware1, vmware2, vmware3 formájában jelenik. Mind a három szerveren CentOS5 fut (a jövőben vagy Ubuntu, fedora8 vagy Suse). A menüt választva a következő klasszikus bejelentkezőfelület jelenik meg:
Természetesen a bejelentkező felület gyorsan jelenik meg, hiszen itt nem egy operációs rendszer indul, hanem egy futó operációs rendszerhez csatlakozunk VNC viewer segítségével. Bejelentkezés
A hálózatunkban található összes szerver és PC-s munkaállomás (kivéve a CISCO laborban lévő PC-k) - egy VMware szerver környezetben futó - Windows 2003 R2 (Active Directory és NIS) szerveren keresztül azonosítja a felhasználókat, így ez a három szerver is. A diákok egyszerűen ugyanazt a felhasználónevet és jelszót használhatják, mint az összes többi szerveren és Windows rendszert futtató PC-n. A dokumentumaikat szintén elérhetik bárhonnan, hiszen minden adat a központi NFS fájlszerveren (vmcenter) található. A Windows terminálszerverek és munkaállomások számára ugyanez a szerver ugyanazokat a fájlrendszereket Samba szerverrel osztja meg.
A következő képen egy bejelentkezett felhasználó munkaasztalát láthatjuk két futó virtuális géppel:
A képen felhasználó egymással párhuzamosan futtat két valós operációs rendszert, egy Windowst és egy Linuxot. A virtuálisan futó operációs rendszerek természetesen hálózati kapcsolatot tudnak egymással létesíteni, és internetkapcsolat is kialakítható rajtuk.
Az érdekesség az, hogy egymással párhuzamosan akár 30 felhasználó is használhatja a rendszert, úgy, hogy mindenki különálló hálózattal és látszólag különálló internetkapcsolattal rendelkezik. Fizikai topológia:Kidolgozás alatt! VLAN megvalósítás:
Hardverekről röviden:
- SRSS: Solaris, x4100, 8GB RAM, 2x70GB SAS disk (10000Rpm)
- VM1, VM2, VM3: CentOS5, 3 db v20z, 8GB RAM, 1x70GB SCSI disk (7200Rpm)
- Központi szerver: CentOS5, v20z, 8GB RAM, 1x7GB SCSI disk (7200Rpm)
- Központi kapcsoló: HP ProCurve
Internetkapcsolatok logikai topológián látható, hogy az internetkapcsolat elérését egy linux szerver biztosítja. Az érdekesség persze nem ez, hanem az, hogy ez a linux egyszerre több kapcsolatot is kezel. Ráadásul egyfajta terheléselosztást is megvalósít. Azért fogalmazok ilyen sejtelmesen, mert a terheléselosztás TCP összeköttetés és UDP csomagalapú, és nem valódi bájtalapú.
A megvalósításról csak annyit ebben a cikkben, hogy iptables/netfilter és iproute2 felhasználásával történik. A forgalom szabályozást pedig tc-vel oldottam meg. Tehát minden ingyenes és open! Erre vonatkozó cikk itt olvasható: Több internetkapcsolat megosztása egy Linux szerverrel iptables/netfilter és iproute2 segítségével Vélemény kérdés e-mailben! |
