| Több internetkapcsolat megosztása egy Linux szerverrel (Several Internet connections on the same Computer) |
|
Nagy problémát jelenthet, ha egy rendszergazdának egy cégnél vagy akár egy iskolában több internetkapcsolatot kell a felhasználók számára ésszerűen elérhetővé tenni. Ez a probléma a mi iskolánkban is felvetődött pár évvel ezelőtt, és mostmár mondhatjuk, hogy egy jól működő beállítást sikerült összehozni. A beállításaink alapján egy kivonatot szeretnék bemutatni a következő cikkben. Fontosnak tartom hozzátenni, hogy az itt látható beállításokat otthonról (interneten) keresztül a virtuális informatika laborunkba bejelentkezve, valós operációs rendszerekkel és valós internetkapcsolatokkal állítottam be. A laborunkban ténylegesen 36 különálló hálózatot lehet elérni valós internetkapcsolattal, a hálózatok egymástól mégis függetlenek. A cikk további részében lévő problémát egy egész osztály egy időben meg tudná valósítani (mindenki külön-külön), és kísérletezni tudna vele. Alapvetően három elképzelés lehetséges több internetkapcsolat esetében:
Topológia: Magyarázat:A későbbiekben látható IP-címek csak a példa érthetőségét segítik:
Alap beállítások:
TCP/IP beállítások bemutatása:Kezdjük az egyszerűbbel, a Linux beállításaival. Létre kell hozni minden hálózati interfészhez egy beállító állományt (ha létezik, akkor a létezőt kell szerkeszteni). A fájl /etc/sysconfig/network-scripts/ifcfg-eth0. Az itt látható képeket a beállítás során vágtam ki, hogy érthetőbbek legyenek a beállítások. A paramétereket nem árt tisztázni:
Az eth0, azaz az egyik internetkapcsolat, interfészének beállításai:
IP beállítások aktualizálása a Linux-on:A legegyszerűbb, ha kiadjuk a /etc/init.d/network restart parancsot, amivel többek között a hálózati interfészeket is bekapcsolhatjuk. A parancs eredménye:
IP beállítások tesztelése:Először teszteljük a Linux rendszerünk beállításait: pingeljük meg az alapértelmezett átjárónak szánt IP-ket:
Windows rendszeren hasonló a helyzet. Itt egy átjáró van, pingeljük azt!
IP csomagtovábbítás beállítása:A Linux rendszerünk több hálózathoz is csatlakozik közvetlenül, amit elvárunk tőle, hogy az egyik hálózatból a másikba tartó csomagokat átküldje egyik hálózatról a másikra. Ezt nem csinálja automatikusan, mert az alábbi látszólagos fájlban "0" érték van:
Ha "1"-es volna benne továbbítaná az IP csomagokat a hálózatok között a Linuxunk. Ha azt szeretnénk, hogy a fájlban "1"-es karakter legyen, a következő dolgot tehetjük: echo "1" >/proc/sys/net/ipv4/ip_forward Ezután biztosan "1"-es lesz benne, de a rendszer újraindítása után, újra "0". Sokkal kulturáltabb megoldás, ha a /etc/sysctl.conf fájlban megkeressük a következő képen látható beállítást, és a képen látható módon módosítjuk a beállításokat:
Ezután következhet egy nagyvonalú /etc/init.d/network restart az alábbiakban látható módon:
Látható, hogy bekapcsolódott az IP_FORWARD. Mostmár csak szabályozni kellene a forgalmat csomagszűréssel, de gyorsan. Mi nem sietünk a biztonsági beállításokkal, mert most nem ez a lényeg. Állítsuk be a routolást inkább!
Route táblák létrehozása:Az operációs rendszer kernele a felelős a forgalomirányításért, pontosabban a kernelben működő routing mechanizmus. Alapértelmezésként ez a mechanizmus a route táblát használja annak eldöntésére, hogy melyik interfészen küldje ki a csomagot. Ebből a route táblából egy van, de az iproute2 csomag és a hozzá tartozó kernelkomponens megléte esetén (ez ma már minden Linux része) több route tábla is van. A régi route tábla itt default néven érhető el. Ha létre szeretnénk hozni új route táblát, akkor a /etc/iproute2/rt_tables fájlban kell beállítani. Én létre is hoztam két táblát: net1, net2:
Route táblák szabályokkal való feltöltése:
!!!!Folytatás következik!!!!
|
||
